A paraziták kezelési periódusai, Bélférgesség tünetei és kezelése

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr. Merényi László A természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon.

Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen azt kell érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani.

Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel Labrador féregtabletták médiákban és folyamatosan egyre több hívet szerez magának. Ez tulajdonképpen nem egy újdonság, csak a több száz éves hagyományok újjáélesztésének eredménye. A mai szintetikus világban sokan úgy érzik, hogy az egészségük megóvása, szervezetük ellenálló képességének megõrzése könnyebben sikerül, ha kizárják a környezetükbõl és a táplálékukból a mindenhová bekevert mesterséges anyagokat.

Ezeknek a mesterséges anyagoknak gyorspácok, ízfokozók, tartósítószerek tabletta minden típusú férgek számára. A déd- és nagyszüleinknek volt idejük arra, hogy a disznóvágás után megvárják a szalonna és a sonka sóban és páclében állását és a padláson való szikkadását.

Sokunk gyermekkori emlékei között szerepel a húsvéti sonkabontás, amikorra a sonka elérte azt a minõséget, aminek ma sokkal rövidebb idõ alatt kellene megtörténnie. Az újszerû tartási mód magától érthetõen többféle állategészségügyi kérdést vet föl. A szabadban tartott állatoknak nagyobb a lehetõségük a vadon élõ állatokkal történõ érintkezésre és a különféle kórokozókkal való fertõzõdésre is. Egyes baktériumok okozta betegségeket pl. Itt azonban különbséget kell tenni a csak egyes állatfajokra pl.

A sertések leggyakoribb féregélõsködõi az orsóféreg Ascaris suumaz ostorféreg Trichuris suisa vörös gyomorféreg Hyostrongylus rubidus és a gócos vastagbélféreg Oesophagostomum spp. Ezek mind közvetlen fejlõdésû köztigazdát nem igénylõtalaj által közvetített férgek. Ebbõl következõen a fertõzõdés lehetõsége a szabadtartási körülmé-nyek között folyamatosan fennáll, ha az adott területet olyan állategyedekkel telepítették be, amelyek ezeket a parazitákat hordozzák.

Az orsóféreg és az ostorféreg petéi vastag, ellenálló burokkal rendelkeznek, ami hosszú éveken keresztül megóvja a fertõzõ lárva életképességét és biztosítja a fogékony a paraziták kezelési periódusai fertõzõdésének lehetõségét.

A paraziták kezelési periódusai vizsgálatok kimutatták, hogy pl. A földigiliszták a sertések bélsarának elfogyasztásával a szervezetükben összegyûjthetik a petéket és mint közvetítõ gazdák egyes területeken hosszú ideig fenntarthatják a fertõzõdés lehetõségét. Az emberre nézve az esetek többségében halálos kimenetelû trichinellózist szintén a a paraziták kezelési periódusai közvetítik.

A sertéstelepeken gyakorlatilag ki van zárva annak a lehetõsége, hogy az ott tartott állatok fertõzõdjenek ezzel a fonálféreggel. A vágóhídi húsvizsgálat garantálja, hogy az esetlegesen fertõzött hús nehogy közfogyasztásra kerüljön.

A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdaszervezetet. Hagyományosan mikroparazitáknak tekintjük a vírusokat, valamint az élősködő baktériumokat, gombákat és egysejtű eukariótákat.

A szabadon tartott sertések viszont nagyon könnyen fertõzõdhetnek, ha a parazita lárváját tartalmazó kisrágcsálók, borzok elhullott példányait megeszik. Pont ezért a vaddisznóknál sem szokatlan ennek a trichinella fertõzöttségnek az elõfordulása. A vaddisznó és a házi sertés a trichinella fertõzöttséget minden különösebb baj és tünet nélkül átvészeli és az izomzatában hordozza a parazitát.

Az ember szervezetébe a nyers vagy nem kellõen átsütött, -fõzött sertéshús elfogyasztásával kerülhet a parazita. Azok az élõsködõk is fertõzési veszélyt jelenthetnek, amelyeknek a fejlõdési ciklusában a sertés a köztes gazda szerepét tölti be és fertõzõdésének lehetõségével a szabadon tartás következtében számítani kell. A paraziták kezelési periódusai ragadozókban róka, kutya, macska bélsárban gyakran megtalálható galandféreg Echinococcus granulosus petéibõl — a sertés szervezetébe jutva — a belsõ szervekben máj, tüdõ stb.

• Kedvenceink parazitái s amit ellenük tehetünk
• A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál
• Bélférgesség tünetei és kezelése - HáziPatika

A legfrissebb vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ennek az élõsködõnek egy másik képviselõje E. Ebbõl következõen várható, hogy a köztigazdákban pl. A szarvasmarha, a juh és a kecske hagyományosan legelõn tartott állat.

BIOCOM PARA CLEANSE - PARAZITA HAJTÓ GYÓGYNÖVÉNYES KAPSZULA

Ezeknél az állatfajoknál fokozottan a paraziták kezelési periódusai mindaz, amirõl eddig szó volt. A szaporaságot, a tejtermelést az utódnevelést, a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést, ezzel együtt a a paraziták kezelési periódusai alapvetõen befolyásolja az állományok parazitológiai állapota. Milyen paraziták elõfordulására kell számítanunk ebben a nyitott környezetben? Elõször is a gyomor- és béltraktusban, valamint a légutakban élõsködõ férgeket vegyük sorra. Ezekkel az a paraziták kezelési periódusai fejlõdõ parazitákkal minden évben számolnunk kell.

Áttelelõ lárváik a legelõn minden tavasszal megtalálhatók. A tavaszi élet zsendülésével nyugvó állapotukból feléledve az év elsõ fertõzõdési forrásait képviselik. A már egy legeltetési idényt megért álla-tokra nézve ez különösebb veszélyt nem jelent, mert a szervezetük az aktív immunitás következtében felkészült a fertõzõdés kihívására.

A tavasszal született bárányok azonban a fertõzõdés hatására megbetegedhetnek. Sokat segíthet egy védekezési stratégia kialakításában, ha tudjuk, hogy a hazai, kontinentális klíma viszonyai között mi jellemzi a kérõdzõk fonálférgeinek dinamikáját a legelõn. Erre a legfrissebb szakirodalmi adatok nyújtanak tájékoztatást. Az ábrából az olvasható ki, hogy minden tavasszal a legelõn található a téli idõjárást túlélõ féreglárva, amelynek mennyisége fokozatosan csökken.

Tavasszal a gyógykezelésben nem részesült felnõtt állatokban lévõ férgek folytatják a peteürítést és szennyezik a legelõt. Ez a peteürítés az ellés körüli idõszakban fokozódik és az ebbõl kifejlõdõ lárvák — a telet túlélõkkel együtt — idézik elõ a bárányok súlyos fertõzõdését.

Az aktiv immunitással nem rendelkezõ bárányok a fertõzõdést követõen jelentõs mennyiségû féregpetével terhelik a legelõt. Az anyák és a bárányok által legelõre juttatott petékbõl olyan nagy mennyiségû fertõzõ lárva alakul ki, a paraziták kezelési periódusai hatására klinikai tünetekben megnyilvánuló fonálférgesség jelentkezhet. A védekezési stratégiánknak az alapját az képezze, hogy a legelõn egész évben lehetõleg kevés fertõzõ lárva legyen. Ezt egyrészt azzal érhetjük el, hogy tavasszal az anyaállatokat féregellenes gyógykezelésben részesítjük.

Így a bárányok fertõzõdése ugyan megtörténik, de a fertõzõdés mértéke nem éri el azt a szintet, aminek következtében tünetekben megnyilvánuló parazitózis alakulhatna ki, viszont a kisebb féregmennyiség elegendõ az aktív védekezõképesség kialakulásához.

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban

A nyári legeltetési idõszak során felgyülemlett férgektõl célszerû megszabadítani az állományt azért, hogy a téli idõszakot minél kevesebb féreggel vészeljék át.

Ez kedvezõ a tavaszi bárányozás szempontjából is, és ezzel érhetjük el azt, hogy a legelõn áttelelt lárvák számát ne növeljük újabb generációval. A legelõn tartott állatoknál elõfordulnak azok a paraziták is, amelyek fejlõdése köztigazdát igényel.

Ilyenek a galandférgek, a mételyek és egyes tüdõférgek. Ezeknél az élõsködõknél a köztigazdák túlélési képessége egy-egy legelõn hosszú ideig fenntarthatja a fertõzõdés lehetõségét endémiás területek. A baromfiféléknél újszerûnek mutatkozik a házityúk és talán a pulyka természetes körülmények közötti szabad tartása, mivel a víziszárnyasokat liba, kacsa korábban is félintenzív módon tartották.

Ebben a tartásmódban — a korábbival szemben — szabadterû kifutót a paraziták kezelési periódusai biztosítani a madaraknak. Ilyen körülmények között számolni kell több olyan parazita megjelenésével, amelyek a szilárd padozatú istállókban nem fordulnak elõ. Erre a hosszabb nevelési periódus is lehetõséget ad. Gyakorlati tapasztalatok szerint az intenzíven elõállított pecsenyecsirkék élete rövid ahhoz, hogy a paraziták kezelési periódusai pl. Sokak által ismert, hogy a közvetlen fejlõdésû parazitikus férgek lárváinak jelentõs részét a természetben elõforduló bizonyos mikroszkópikus gombák elpusztítják.

Újságíróból diplomata: nem tud elszakadni sajtós gyökereitől Salamon Márton László

Ezek a gombák kör-nyezetbarátok és a parazita elpusztítása után tovább már nem találhatóak a talajban. Több növényrõl is tudjuk, hogy az egész növény vagy valamelyik része féregellenes hatással rendelkezik. Kanadában pl. Néhány példát sorolok csak fel.

A nem megfelelően tisztított ivóvíz fogyasztása, vagy nem ellenőrzött állati fehérje fogyasztása, és a higiéniai szabályok be nem tartása, mind parazita fertőzés forrása lehet. Ezek a paraziták a szervezetben bárhol megtelepedhetnek, és komoly veszélyt jelenthetnek az egészségünkre. Gyógynövények természetes, biztonságos, szabadalmazott keveréke, amelyek alapját a gyógynövénytanban évszázadok óta használják az egészséges emésztőrendszer támogatására.

A fokhagyma bélférgek elleni hatása régóta ismert. Inkább gyógykezelésre lehet használni, mint megelõzésre. A férgek peteürítését nem akadályozza meg, de a kiürített petékben a lár-vák kialakulását gátolja. A fokhagyma a kereskedelmi forgalomban lévõ homeopatikus féreg elleni szerek egyik alkotó eleme. A nyers fokhagyma hatékonyabb, mint a fõtt gerezdek.

A fekete üröm Artemisia vulgaris a tüdõférgek Protostrongylidae, Dictyocaulus ellen használható. A megfigyelések szerint a kérõd-zõk és a baromfi szívesen fogyasztja. A libatop Chenopodium ambrosioides széles körben használt anthelmintikus hatással rendelkezõ növény.

Braziliában a sertésekkel a teljes növényt etetik meg. A porított magja féreg-hajtó és rovarölõ hatással rendelkezik.

A Japánok féreghajtó teát fõznek a leveleibõl. A a paraziták kezelési periódusai olaja szintén hatékony féreghajtó, de erõsen toxikus.

A közönséges borókát Juniperus communis májmétely elleni hatása miatt a juhok és a szarvasok elõszeretettel legelik és még lehetne sorolni tovább a különféle féregûzõ növények sorát. A féregûzõ növények egy részének nagy mennyiségû vagy hosszan tartó használata egyes állatfajoknál nem kívánatos mellékhatást idéz elõ.

Esetenként mérgezést is okozhat. Éppen ezért nagyon fontos a javasolt alkalmazási mód és az elõírt felhasználható mennyiség pontos betartása.